Közösségépítés

Mikor a világszemléletemet szeretném lefesteni szavakkal oly módon, hogy az mások számára is érthető és használható legyen, két dolog történik: egyrészt, egy észvesztően nagy lelkesedés és tenni akarás lesz úrrá rajtam, másrészt, nem tudom, hol és hogyan fogjak bele. Mindez frusztrációhoz vezethet. És ahhoz, hogy nem kezdem el, mert még mindig nem elég jó, még mindig nem elég lényegretörő, és még mindig homályos a papírra vetett próbálkozások sorozata.

Aztán telik-múlik az idő, és lassan kikristályosodik, hogy ha pont jónak éreznék mindent, akkor már eleve késő lenne, mert már meghaladtam volna azt a szintet, hogy kihívásnak éljem meg és ezáltal átélhessem az idő-és térfeszítő áramlás élményét. Hát, jelentem, én ezt most nagyon is kihívásnak élem meg, szóval jöhet az a flow, várom szeretettel.

Míg érkezik, azért mégis nekibátorodnék megkapargatni egy kicsit, hogy mi is ez itt, mit akarok vele, és miért ez a harmadik olyan bekezdés, ami lényegi információt a többség számára még biztos nem tartalmaz – mondanám, hogy okkal és előre kiszámított módon, de az igazság sokszor közelebb áll ahhoz, hogy csak engedem, hogy az ujjaim lepötyögjék, ami megfogalmazódik bennem, mert optimista módon arra számítok, hogy valami, aminek a működését nem egészen tudom követni, már legalább egy minimális módon rendszerezte azt, mielőtt átadta volna a tudatomnak.

Van egy elképzelésem arról, hogy szeretnék építeni egy közösséget olyan emberekből és olyan embereknek, akiknek fontos a tudatosság, a kedvesség, az alapvető emberi értékek felismerése, fejlesztése és megőrzése – ezért jött létre ez az oldal. Szeretnék szerény szakmai szerepemmel, tudásommal és látásmódommal hozzájárulni ahhoz, hogy formálódhasson egy megtartó közösség.

Ez az alap és elsődleges. Én megláttam, kiástam, útjára engedem, és szívem lelkesedésével táplálom ezt a folyót, és majd meglátjuk, hogyan alakul a medre, sodrása, hőmérséklete.

Örülök és hálás vagyok, hogy elindult 🙂