A lélek évszakai

Ahogy közeledik a téli napforduló és egyre nő az éjszakák hossza, ahogy a természet lehunyja a szemét hosszabb és hosszabb időre, úgy fordulok én is egyre inkább befelé. A befelé fordulás sokszor pejoratív értelemben használt kifejezés, pedig gyógyulást, feldolgozást, szemlélődést, rendeződést takar a legtöbb esetben. Változni az évszakokkal, belesimulni a sokszínűségükbe tápláló. Nem mindig mást áhítani, másra vágyni, hanem felfedezni a szépséget abban, ami van egy önmagát erősítő folyamat. Tél van. Hosszúak és hidegek az éjszakák, rövidek és komorak a nappalok. Most a lassításnak, elcsendesedésnek, feldolgozásnak, befelé figyelésnek van itt az ideje. Elfogadni a kinti sötétséget, mely automatikusan önmagunk felé fordítja a figyelmünket.

Mert ahogy az évszakoknak, úgy a léleknek is szakaszai vannak. Van, amikor megújulunk, amikor kiteljesedünk és pörgünk, amikor megfáradunk és amikor megpihenünk, feldolgozunk, s aztán újra megújulunk.

Nem pöröghetünk egyfolytában, mert egyensúly csak úgy alakulhat ki, ha van mi között egyensúlyozni – ha csak egy végpont van, akkor az egy végtelen előremenekülés, mintha az ember egy lábon próbálna járni, éppenhogycsak megmentve magát az eséstől minden egyes lépésnél.

Álljunk hát meg egy pillanatra, és éljük meg ezt az időszakot. Úgy, ahogy van. A hideggel, a szürkeséggel, a latyakkal, a csenddel, a nyugalommal együtt. Nézzünk rá a természetre, amint alszik, és adjunk magunknak is engedélyt arra, hogy éppen úgy, mint a természet, megálljunk, megpihenjünk, elvonuljunk belül egy picit, hogy aztán újra virágozhassunk.

Szokatlan és sok szempontból nehéz esztendőt zárunk hamarosan. Próbáljuk meg megkönnyíteni magunknak azáltal, hogy engedjük magunknak meglátni a szépséget abban, ami jelenleg van ahelyett, hogy olyan dolgokra vágyakoznánk, ami jelenleg nem elérhető. És nem, ezt nem csak egy másik évszakra lehet érteni.

A télnek, a csendnek, a hidegnek, a természet ruhátlanságának és a sötétségnek megvan a maga varázsa, dallama, és hívó szava. Megállni hív. Befelé hív. Látni hív. Látni olyan dolgokat, amiket fényben nehezebb, de fontos, hogy észrevegyük őket.

Hallgassunk rá.